Gyógyfüvek, avagy a modern boszorkánykodás
Amióta van kertem, még inkább érdekelnek a gyógynövények és szinte már patikai mennyiséget tárolok belőlük. Minnél többféle növényt próbáltam ültetni, hogy jobban megismerjem őket, és mindig kéznél legyenek. Kamillát, és cickafarkot telepítettem a “vadonból”, gyűjtöttem a magokat, gyökereztettem, kísérleteztem, és hagytam fejlődni azokat a “dudvákat”, amik méltatlanul viselik ezt a megnevezést, például a pásztortáskát, a pitypangot, vagy a porcsint.
Ősidők óta használunk gyógynövényeket betegségeink kezelésére, de nem csak mi aknázzuk ki a természet erejét: megfigyelték, hogy több főemlős fogyaszt bizonyos növenyeket öngyógyító, vagy betegség megelőző céllal, melyek közül sokat mi emberek is ugyan azokra a célokra használunk. Forrás itt.
Egy kis történelem
Feljegyzések már az ókori Egyiptomból is fennmaradtak, az Ebers-féle papirusztekercseken (i.e.3500 körül) több mint 800 különböző recept található, amely növényi alapú terápiákhoz kapcsolódik.
A növények első leírásait, és rendszerezésüket az ókori görög, és római kultúrában találjuk. A kedvelt fűszereik közül ma is sokat használunk.
A középkorban főleg a kolostorkertekben neveltek gyógynövényeket. A St. Gallen-i kolostor tervrajzán (816 körül) megtaláljuk a gyümölcsös, a veteményes, és a herba kertet. Utóbbiba 16 ágyás került, és azt is tudjuk, milyen növényekkel: édeskömény, csombormenta, balzsammenta, fokhagyma, petrezselyem, turbolya, görögszéna, fodormenta, kerti ruta, rozmaring, homoki bab, borsikafű, vizitorma, lestyán, rózsa, zsálya. A kolostorkertek mintegy patikaként szolgálták a szerzeteseket, és a környék lakóit.
Sok füvészkönyv is megjelent, de ezek általában az ókori könyvek fordításai voltak.
Amerika felfedezését, így az új növények megismerését követően fellendült a növények iránti kíváncsiság, és megjelentek új herbáriumok. Az első magyar nyelvű Melius Juhász Péter fűvészkönyve volt 1578-ból.
Azok az emberek, akik jól ismerték a növényeket, a közösség elismert tagjai voltak, és gyakran szellemi vezetők is. A javasasszonyok, füvesemberek, erdőlakó remeték gyógyították a hozzájuk fordulókat, ők voltak a nép gyógyítói. Majd az inkvizíció idején ugyan ezek az emberek lettek az üldözött boszorkányok. Tény, hogy akik a jótékony füvekhez értettek, azok a mérgezőeket is éppúgy ismerték. Elkészíthették a halálos mérgeket, és receptet adhattak a magzatelhajtó szerekhez.
“Boszorkányok márpedig nincsenek”
idézzük tévesen, Könyves Kálmántól, aki első törvénykönyvében valójában a strigák (állatalakot öltő emberek) és a maleficusok (rontást küldők) létezését tagadja. A törvénytől függetlenül viszont élénkén élt a köztudatban a boszorkányok jelentéte. Maga a boszorkány szó még honfoglalás előtti, ótörök szó, jelentése nyomó, ártó szellem, melyet úgy értlemezünk, hogy a boszorkány kapcsolatot létesít ezekkel ezekkel a negatív erőkkel, mitöbb, magával az ördöggel cimborál.
Mai viszonyoklatban nehezen elképzelhető, hogy az egyszerű emberek életét milyen mélyen szőtte át a babonaság, és a mágia, akkor is, ha hívő keresztényekről volt szó. A megmagyarázhatatlannak vélt természeti csapások, a járványok, az éhínségek okai még tudós körökben is isteni akarthoz, asztrológiához, vagy átkokhoz kötődtek. A fantázia évszázadokon át gazdagon cicomázta rémtörténetekkel, és természetfeletti képességekkel a boszorkányokról kialakított képet.
A füvek ismerete tapasztalaton alapult, de a valós hatásokat átszőtték a vélt, és áhított tulajdonságok is. A párna alá ánizst szórva a rontásokat és a rémálmokat akarták elkerülni. A varjútövis a démonokat űzte el, a galagonyabokroknál a tündérek találkoztak. Ha arra gondolunk, hogy a szentekhez és mártírokhoz kötődő csodák az egyházi kánonba milyen szervesen tudtak beilleszkedni, máris könnyebb megérteni ezeket a babonákat. A realitás része volt, hogy Cluny apát a saját levágott fejét a kezében tartva sétált el a nyughelyére. A szentek ereklyéihez (földi maradványaikhoz, vagy általuk érintett tárgyakhoz) zarándokok érkeztek gyógyulást, és csodát remélve. Hol lehet akkor az a határ, ami a szent relikviák és a tiltott amulettek között húzódott? Ki a gyógyító szent, és ki a kuruzsló boszorkány? Mi a prófécia, és mi a hamis jóslat? A népi kultúrában ezek összemosódtak, és az egyházi vezetők útmutatásaira hagyatkozhattak.
A gyógynövények alkalmazásában a következő komoly mérföldkő a hatóanyagok izolálása volt a 19-20. században. Ahogy fejlődött az orvostudomány, és a gyógyszergyártás, úgy a gyógynövények kezdtek kikopni a háztartásokból. Nem ismerjük fel már az útmenti vadvirágokat, nem tudjuk mit mire használhatnánk.
Szerencsére ez a tendencia megfordulni látszik. A fenntarthatóság, a természethez való visszatérés kapcsán újra kezdenek divatba jönni a gyógynövények, és a virágok szimbolikája új erőre kapott. Kulturális löketként a Harry Potter, és az erősen ingadozó színvonalú boszorkányos filmek, sorozatok szolgáltak. Bájitalok, varázslatok, szertartások… ki ne játszadozott volna el a gondolattal, hogy ilyen praktikákkal teljesülhetnek a vágyai?
Ma is megvannak a hiedelmeink, még ha a politikába, egy márkába, vagy az ant iallergén, vízlágyító, többkamrás, illatos mosókapszulába is van csomagolva.
Miből lesz a tea?
Leegyszerűsítve, teát készíteni végtelenül változatos palettából lehet, nem csak az Ázsiában őshonos teafa cserje leveleiből. Az alapanyagok függvényében vannak:
- Gyümölcsteák (főleg alma, bogyós gyümölcsök)
- Fekete, zöld, fehér, vörös teák (teafa cserjék leveleiből)
- Gyógyteák (hatóanyag függvényében a gyógynövények virágzatából, terméséből, leveleiből, vagy ezek mindegyikéből, ritkább esetben a gyökérzetéből)
- ún. élvezeti teák (fűszerekkel, aromákkal megbolondított teakeverékek)
Kezdő teázók ismérve, hogy hosszú évekig tartogatják a gyógyteákat, és csak nátha idején veszik őket elő. A felbontott csomagolásba időközben lakók is költöztek, így menthetetlenül landolnak a szemetesben.
Éppúgy kellene fejben tartanunk őket, mint a többi élelmiszert. Minél tovább tároljuk a gyógyteákat, annál többet veszítenek hatóerejükből, zamatukból, így nem érdemes túl sokáig tárolni őket.
Ha mégis úgy adódik, hogy régi teák, vagy erőtlen fűszerek akadnak a kezünkbe, azokat is felhasználhatjuk még: inhalálásra, vagy fürdővízhez keverve még hasznukat vehetjük, mielőtt a komposztba kerülnek.
A másik fontos tényező a gyógyteákkal kapcsolatban, hogy sem alul, sem felül értékelni nem szabad őket. Nem csodaszerek, de közel sem hatástalanok. Kúraszerűen (1-2 hétig) érdemes inni őket, mert így fejtik ki érezhetően a hatásukat, és persze mindenképp érdemes utána olvasni, orvossal konzultálni a személyes javallatokról, a kúrák időtartamáról, gyakoriságáról.
Honnan szerezzük be a gyógyfüveket?
“Csak tiszta forrásból!”
A gyűjtögetés lehet egy kellemes meditatív tevékenység, de pár dolgot figyelmbe kell venni:
- Olyan helyről gyűjts, ami távol esik a közutaktól, szennyezett területekről, és nem természetvédelmi, vagy védett terület, illetve magánterületről csak engedéllyel gyűjthetsz. Persze a legjobb, ha a saját kertedben, vagy ismerősöknél tudsz növényekhez jutni, utóbbi esetben a biztonság kedvéért kérdezz rá, hogy használtak-e permetszereket.
- Ha nem vagy egészen biztos benne, mit szedsz le, inkább ne gyűjtsd be! Ezzel a környezetet és magadat is véded, hiszen nem bántasz esetleg védett növényeket, és a saját túlélési esélyeid is javulnak, ha nem veszel magadhoz mérgező növényeket. A képes növényhatározó könyvek hasznosak a kirándulásokhoz, de már növényazonosító alkalmazások is vannak, és szervezett csoportos kirándulások, ahol többet megtudhatsz a flóráról és faunáról.
- Csak annyit gyűjts, amennyire tényleg szükséged van. Legyen lehetősége a növénynek regenerálódni, szaporodni. Nem értünk vannak ott, legyünk hálásak, hogy részesedhetünk a javaikból.
Ha nem kap el a javasasszonyi gyűjtögetési kedv a virágos réteken, akkor sok gyógynövényt megtalálsz a drogériák polcain, és még többet a herbáriákban. Ha többet szeretnél tudni róluk, esetleg célzottan keresel egy problémára megoldást, akkor Gyuri bácsi honlapján mindent megtalálsz, és rendelhetsz tőle.
Szárítás, tárolás
Általában szárított, és felaprított formában válnak teává a gyógynövények, a frissen szedettekből, ahogy a fűszereknél szokás, nagyobb mennyiséget kell adagolni.
A szárítás, ahogy minden esetben, itt is napfénytől védett, meleg, de nem párás helyen ideális. Köthetsz kis csomókat, amiket fejjel lefelé felakaszthatsz, vagy száríthatod vízszintesen is, egy kosárba, vagy papírra vékonyan kiterítve. Miután teljesen kiszáradt a növény (pattan, vagy jól morzsolódik), akkor tedd légmentesen zárható edényekbe (befőttes üvegek zárt szekrényben, vagy fémdobozok) és fénytől védett helyre.
Ha aprítani szükséges, azt szárítás előtt és után is megteheted, de ha előbb, akkor csak vízszintesen tudod szárítani. A vastagabb szárúakat könnyebb frissen vágni késsel, ollóval. Érdemes felcímkézni a dobozokat. Ma még tudod mit tettél bele, de pár hét múlva nem biztos, hogy felismered illat alapján az apróra darabolt növényeket.
Milyen gyógyfüvek legyenek otthon?
Ha másból nem is, ezekből nem árt, ha van otthon:
Kamilla – megfázásra, lenyugvásra, borogatásra
Borsmenta – légutak felszabadítására, felfrissülésre, összpontosításra
Diólevél, vagy csalán – a tavaszi tisztító, méregtelenítő kúrák alapja szokott lenni.
Böjthöz hasonlóan, a reggeli kávé helyett érdemes évi egy-két alkalommal 2 hétig inni valamelyiket.
+ friss összetevő: gyömbér
Frissítő, koncentráció javító. Hányinger ellen is jó, utazások előtt és közben is érdemes kortyolgatni.
Hogyan használhatjuk a gyógyfüveket?
Külsőleg:
- bedörzsöléshez krémek, kencék, tonikok összetevőjeként
- inhaláláshoz
Belsőleg:
- teaként (forrázat, főzet, vagy hideg vizes áztatás)
- készítményekhez: szirup, alkoholos kivonat, ecet
- fűszerként
Amire kevésbé alkalmasak: illatosítás.
Feldolgozás nélkül (csak kiszárítva) egyáltalán nem hatékonyak. Romantikus a ruhásszekrénybe akasztott levendulazsák, de ilyen kis mennyiségben egy szempillantás alatt elmúlik az illat, és nem tartja távol a molyokat. Ugyan ez a helyzet a szárított virágkoszorúkkal, csokrokkal. Az illatukat nem sokáig fogod élvezni. Viszont ha a meleg fürdővízbe szórod, vagy egy relaxációs párnába töltöd, akkor nyerhetsz vele.
Ha illatosításra szeretnéd használni őket, illóolaj formában jobb lesz.
Boszorkánykonyha
avagy miért ne kerülhetnének gyógyfüvek is a levesbe?
A fűszernek, és a teának használt fűvek határmezsgyéje korántsem olyan éles, mint azt a hétköznapokban szokás figyelembe venni. Miért ne tehetnél a teádba rozmaringot, az ételedbe pedig ehető virágszirmot?
A virágok egyre elterjedtebbek a díszítésben, noha még csak a gourmet vonalon (vadárvácska, ibolya, sarkantyúka, rózsaszirom).
Pityapangméz, levendula-és fenyőrügyszörp, jégkockába zárt virágok, rántott cukkinivirág, kandírozott ibolya, likőrök… mindegyikre találsz receptet, és lenyűgözheted vele a vendégeket.
Tea készítési módok:
1.Forrázat
A gyógyfüveket forrásban lévő vízzel kell leforrázni, majd lefedve állni hagyni (hogy meddig, azt növénye válogatja, 4-10 perc).
2.Főzet
A fás szárú részekhez, gyökerekhez, magokhoz főzésre van szükség, hogy kioldódhassanak belőlük a hatóanyagok. Egy mozsárban összezúzva, vagy egy késsel kicsit megtörve, kézzel morzsolgatva kerüljön egy lábosba, majd 10-15 percig kell főzni.
3.Hideg vizes áztatás
A forrázás során elpusztulnak a hőre érzékeny vitaminok, ezért ezeket hideg vízben érdemes kioldani. A csipkebogyót egy éjszakára érdemes áztatni.
Mindhárom esetben érdemes elkerülni a fém szűrők és a fém kanalak használatát. Vannak üvegszűrő betétes teáskannák, kerámiaszűrős bögrék, de műanyag, vagy szilikon szűrők és papír filterek is.
Én nem mindig szűröm le őket, néha jól esik, ha a leülepedett füvek ott lapulnak a bögre alján. Így szinte rá is vagyok kényszerítve, hogy csak lassan kortyolgassam a teát, és kinyújtsam a teázásra szánt pihenőidőt.
Mi kerül még a bögrébe?
Semmi.
Mert teát, és nem limonádét készítünk. A citromlé, és a cukor az ízetlen gyümölcsteák mentsvára. Hacsak nem kifejezetten “menza teát” szeretnénk, felejtsük el ezeket. Még egy kivétel: ha angolosan innánk a fekete teát, akkor szóba jöhet a cukor és a tej.
Egy gyógyteát elsősorban nem az íze miatt szokás inni, és mint a borok kifinomult kortyolgatásához, itt is időbe telhet, míg megszereted a karakteresebb ízeket.
Ha mégsem megy, érdemes teakeverékeket készíteni a saját szájízünkre a kedvelt növényekkel (kamilla, hárs, levendula…). Ha viszont egyszer ráérzel, a teázás már önmagában is egy relaxáló időtöltés lesz, amit rutinként tehetsz be a mindennapokba.
Teakeverékek
Csábító fantázianevekkel ellátott, és csodás csomagolásba bújtatott teakeverékek repítenek el egy vágyott hangulatba. A minőségi termékek esetében néha én is elcsábultam, de eddig mindig többet vártam, mint amit kaptam tőlük. A kevésbé minőségieknél a különlegesebb, vagy a névadó összetevőt a sor végén találod, leheletnyi mennyiségben, esetleg aroma formában.
Akár szálas, akár filteres verziójú teakeverékről van szó, javarészt túl vannak árazva. Arra bátorítalak, hogy készítsd el magad a teakeverékeket. Kísérletezz, válogasd össze azokat a fűszereket, amiket szeretsz, próbáld az illataik alapján is összeegyeztetni őket! Készíts először csak kis adagokat, írd fel az összetevőket és az arányokat, hogy ha sikerült eltalálnod a saját ízlésednek megfelelő harmóniát, akkor újra elkészíthesd azt.
Leshetsz a teakeverékek összetevő leírásaiból is, és találhatsz olyan kész gyógynövényes recepteket, amik célzottan igyekeznek segíteni a betegségeken, tüneteken. Azt tanácsolom, hogy túl sok összetevőt ne vegyíts, legyen 1-2 fő elem, amihez hozzáadsz 2-4 fűszeresebb elemet.
Édesítésre a legjobb az édesgyökér, de a hárs és kamilla is kellemes alapot ad.
A fűszerek pedig, akárcsak a főzésnél, új karaktert adhatnak az alapoknak: egy-két szegfűszeg, koriandermag, ánizs, kakukkfű (ami egyébként nagyon jó köhögés csillagpító), bazsalikom… érdemes kísérletezni! Alaposan keverd össze, kicsit megtörheted egy mozsárban.
Az én egyik kedvenc keverékem:
- 3 egység hárs
- 2 egység kamilla
- 1 egység édesgyökér
- néhány szegfűszeg
Honnan szerezd be mindezeket? Ismét Gyuri bácsit ajánlom, illetve a drogériákat, herbáriákat.
Filteres vagy szálas?
Vegyünk magunkat komolyan: szálas teákat igyunk. A filteres teákat hagyjuk meg az utazásokhoz. A fekete, a zöld, és a gyümölcsteákból is lehet kapni szálas változatot.
Ellenérzéseim a filteres teákkal szemben:
A filteres teákat a szálas kiszerelésű változat árának többszöröséért árulják, és ez nincs összefüggsében a minőség emelkedésével. A kényelmet kell megfizetnünk, amit a filter ad, azaz nem kell kimérnünk, és leszűrnünk a teát. Utazások alkalmával ez vitathatatlan előny, és még a bőröndben sem foglalnak helyet.
De ha komolyan vesszük magunkat és a teázást, akkor a szálas teákat részesítjük előnyben.
Nézzük meg az összetevőket. A gyümölcsteák javarészt almából és hibiszkuszból állnak, és a termék elnevezését adó elem (pl. gránátalma, vagy szilva) csak a sor végén, nyomokban található meg benne, és az is gyakran aroma formájában.
A filterek anyaga általában klórmentes papír, amit elméletileg komposztálhatunk is. Azonban nem tudhatjuk, hogy mit tartalmaz még a filter, hiszen nincs külön feltüntetve, hogy mivel kezelték a papírt, és hogyan zárták le a széleit, és milyen műanyag származékok kerültek így a filterbe. Szerencsére a tűzőgépes fémkapocs megoldással rég találkoztam, remélhetőleg már kikopott a gyakorlatból.
Megjelentek azonban a műanyag filterek is, amikből a forró víz hatására mikro-és nanoműanyag részecskék milliói szabadulnak fel és kerülnek a szervezetünkbe.
Apróságnak tűnik ez, de még nem tudjuk (de sejthető), hogy a mikroműanyagoknak hosszú távon milyen hatásai vannak a szervezetünkre, így nem árt odafigyelni, hogy mit viszel be a szervezetedbe nap mint nap.
Végezetül egy lista a növényekről, amelyek a polcaimon sorakoznak:
árvacsalán
cickafark
citromfű
csalán
csipkebogyó
dió (levele)
ezüst fenyő (zsenge rügyei)
galagonya (termése)
ibolya (virága)
kamilla (virága)
körömvirág (virága)
lándzsás útifű
levendula (virága)
málna (levele, termése)
menta
mogyoró (levele, termése)
orbáncfű
pásztortáska
pitypang (virága)
rózsa (szirmai, csakis permetezés mentesen)
százszorszép
vadárvácska
vasfű
és rengeteg fűszernövény
